Az Élő Híd: Jézus Örökkévaló Ösvénye a Bukott Világ és a Mennyei Dicsőség Között
Amikor a lélek a földi lét sűrű fátylai közt bolyong, s a bukott világ mélységei foglyul ejtik, felrémlik az örök hon utáni vágy, a Teremtő Ölelésbe...
Amikor a lélek a földi lét sűrű fátylai közt bolyong, s a bukott világ mélységei foglyul ejtik, felrémlik az örök hon utáni vágy, a Teremtő Ölelésbe való visszatérés szent sóvárgása. Azonban az emberiség, bűneinek súlyától terhelten, önmaga erejéből képtelen áthidalni a menny és a föld között tátongó szakadékot. Eme kozmikus dráma közepette jelent meg az Úr Jézus, nem pusztán egy emberi tanítóként, hanem mint az Élő Ige, a Mennyei Atya földi megtestesülése, ki elhozta az emberiségnek a soha nem látott, mindent átható Teremtő Szeretetet.
Az Úr Jézus földi halála nem a vég volt, hanem a legmélyebb spirituális művelet betetőzése, melyet Ő maga, isteni akarattal vállalt fel. A Kereszten való szenvedése által nem csupán emberi kínokat élt át, hanem az örök isteni terv szerint kinyitotta a kaput az üdvösség felé. Földi teste nem csupán eltűnt a sírból, hanem az Ő mennyei szellemének erejével tiszta éterikus energiává alakult át, melyet az emberiségnek ajándékozott, mint a Fény és az Élet kifogyhatatlan forrását. Ez a dematerializáció, majd az azt követő anyagi megjelenései bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a test halála nem az élet végét jelenti, hanem egy átalakulás kezdetét, a feltámadás csodáját.
Mennybemenetele után az Úr Jézus elküldte a Szent Lelket, mely magába foglalja az Ő Szent Szellemét, a Vigasztalót, és az Égi Mintákat. Ezen Égi Minták nem mások, mint a Krisztusi magatartás élő, rezgő lenyomatai, melyek lépcsőfokokat képeznek a bukott világ és a tényleges Menny között. Aki alázatosan imádkozva kéri a Szent Lélek vezetését, s a szívében elültetett Szeretet által törekszik ezen Égi Minták magáévá tételére, az önmagát egyre közelebb emeli az Úrhoz. Így válunk Krisztushordozókká, ezen élő híd részeseivé, melyen át a Teremtő Szeretet áthidalja a szakadékokat, s visszavezet minket az Atyai Házba, az örök üdvösség dicsőséges birodalmába. Az Úr Jézus, ki maga az Út, az Igazság és az Élet, nem hagyja el övéit, hanem velük él, velük szenved, s velük együtt építi az Új Jeruzsálemet.